A munkaviszonyban a munkavállaló fő feladata ugyan a munkavégzés, mind-amellett jelentős kérdésekről szólnak azok az előírások is, amelyek már nem közvetlenül erre vonatkoznak, de a munkaviszonyban betöltött helyzetére figyelemmel a munkavállalóra további fontos teendőket hárítanak. Ezeket összefoglalóan a munkavállaló különös vagy mellékkötelezettségeiként jelölhetjük.

A kérdésekről a hatályos Mt. is több vonatkozásban rendelkezik, sajnos nem koncentráltan, kellően követhetően. A következőkben kísérletet teszünk ennek meghaladására, átfogóbb, de csupán vázlatos jellegű bemutatására, figyelemmel saját, korábbi munkánkra is. Szerintünk a munkavállaló különös kötelezettségei az alábbiak:

            – Együttműködés a munkáltatóval és a munkatársakkal (Mt. 6. § (2) bek., 52. § (1) bek. e) pont).

            Az Mt. szerint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a munkavállaló és a munkáltató kölcsönösen együttműködve köteles eljárni.

Ami pedig az együttműködés közelebbi tartalmát illeti, az Mt. nem ad ugyan részletes útbaigazítást, de ennek néhány fontos elemére kitér. Így kimondja, hogy

            – az Mt. hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges, egyben kimondja, hogy a tájékoztatást – munkaviszonyra vonatkozó szabály eltérő rendelkezése hiányában – olyan időben és módon kell megtenni, hogy az lehetővé tegye a jog gyakorlását, a kötelezettség teljesítését, aztán kimondja, hogy

            – a munkavállaló köteles a munkakörének ellátásához szükséges bizalomnak megfelelő magatartást tanúsítani, végül további fontos tartalmi szempontot előírva kimondja, hogy

            – a joggyakorlás során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni és nem lehet olyan magatartás tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti.

Az Mt. szerint a munkavállaló köteles a munkatársaival együttműködni.

            Az Mt. az együttműködés mikéntjére nézve semmilyen további útbaigazítást nem nyújt, épít annak társadalmilag kialakult tartalmára. Ez szerintünk kettős tartalommal bír. Egyfelől pozitív irányú követelményt jelent. Mivel rendszerint közös munkafolyamat résztvevőiről van szó, ezért adott esetben a segítség, a közreműködés követelményét is tartalmazza. Másfelől azonban rendelkezik azzal a tartalommal is, amelyet az előző Mt. külön ki is mondott. Nevezetesen, hogy amikor a munkavállaló a munkát végzi, ezt úgy tegye, hogy vele munkatársai munkáját ne zavarja, egészségi vagy anyagi károsodását ne idézze elő és ne vezessen annak helytelen megítéléséhez sem.

            – Elvárható magatartás harmadik személyek irányában

            A munkaviszony keretében végzett munkát jellemzi, hogy a munkavállaló gyakran kerül kapcsolatba harmadik személlyel, sőt sokszor ez rendszerinti kísérője tevékenységének (pl. bolti eladóknál, pénztárosoknál, közlekedésben, vendéglátó-helyeken). Indokolt tehát, hogy a munkavállalóval szemben az ez irányú követelmények is megfogalmazódjanak. Kétféle követelmény támasztása indokolt:

            Egyfelől a harmadik személyekkel való megfelelő érintkezés általános követelményének az előírása Nyilvánvalóan több tényezőt kell figyelembe venni. Így többek között a kellően udvarias, tisztelettudó magatartást, a körülményekhez képest együttműködési készség tanúsítását, a szükséges tájékoztatás megadását stb.

            A harmadik személyekkel való érintkezés azonban esetenként nem kívánatos következményekhez, így akár korrupcióhoz, jogosulatlan szolgáltatások átadásához-átvételéhez vezethet. Erre van figyelemmel az új Mt. amikor kimondja, hogy a munkavállaló a munkáltató előzetes hozzájárulása nélkül harmadik személytől díjazást a munkaviszonyban végzett tevékenységére tekintettel nem fogadhat el, vagy nem köthet ki (Mt. 52. § (2) bek.). A törvény szerint ilyen díjazásnak minősül egyébként minden olyan vagyoni értékű szolgáltatás, amelyet harmadik személy a munkáltatót megillető szolgáltatáson felül a munkáltatónak nyújt. Külön kiemelést kíván azonban, hogy az ilyen juttatásnak nincs akadálya akkor, ha ehhez a munkáltató előzetesen hozzájárul.

– Titoktartási kötelezettség

            Az Mt. szerint a munkavállaló köteles a munkája során tudomására jutott üzleti titkot megőrizni. Ezen túlmenően sem közölhet illetéktelen személlyel olyan adatot, amely munkaköre betöltésével összefüggésben jutott a tudomására, és amelynek közlése a munkáltatóra vagy más személyre hátrányos következményekkel járhat (Mt. 8. § (4) bek.).

            A titoktartás nem terjed ki a közérdekű adatok nyilvánosságára és közérdekből nyilvános adatra vonatkozó, külön törvényben meghatározott adatszolgáltatási és tájékoztatási kötelezettségre (Mt. 8. § (§ (4) bek.).

– Részvétel képzésben, továbbképzésben

            A hatályos Mt. ugyan a munkavállalónak az általa szervezett képzésben, továbbképzésben való részvételi kötelezettségéről direkt módon (mint az előző Mt. 103. §-a) nem rendelkezik, erre nézve mégis kétséget kizáró utalást tesz. A tanulmányi szerződésről szóló 229. §-ában ugyanis kimondja,…